3 comments October 27th, 2005
Őszi szünetben irány Erdély!!! (Y) (Y) (Y) (Y) (Y)
Szeretem Erdélyt, iszonyat jó helyek vannak ott. Eddig egyszer voltam kint egy hétre, az nagyon jó volt. Szép hely, aki még nem járt Erdélyben, tessék megnézni, érdemes.
(Hmm, észrevettem, h álmosan nem tudok normálisan fogalmazni. :D)
Add comment October 27th, 2005
Hazafelé indulok, ismét késő, ismét busz. :C Felszáll egy látszólag mattrészeg fazon. Megállt a csuklóban, nekidőlt a fémcsőnek, majd szép lassan elindultunk… Kb. ötszáz métert mentünk, haverom szól, hogy figyeljem a fószert, odanézek, látom, hogy a levegőbe támaszkodik. :o Majd felcsavarta a kezét az acélcsőre, ezután újra rátámaszkodott a levegőre. Akkor behaltam. Álmos voltam, de ezt a jelenetet látva kitört belőlem a nevetés.
Pár perc múlva, ismét emberünkre néztem. Másodjára egyáltalán nem volt vicces. Sírt… Innen már durva volt. Szarul éreztem magam. Mikor megállt a busz, mondott valamit, amit nem értettem, néha tátott szájjal felnézett, aztán hang nélkül kiáltott. :o Csak bámultam, nem tudtam hová tenni a dolgot. Akkor ez jutott eszembe:
“Közönyös a világ… az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst… megismeri.
Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s – harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.”
(Arany János – Kertben /részlet/)
